Örök beszédtéma a hagyományos bugyi és a tanga kérdésköre: számos tévhit övezi mindkettőt, és számos nő esküszik az egyikre vagy a másikra. De mi az igazság a két típusról? És hogyan terjedt el a tanga? Legújabb bejegyzésünkben megosztunk néhány érdekességet és tippet.
Az ezredforduló favoritja: a tanga
Mindannyian ismerjük, és ha nem is hordjuk rendszeresen, akkor is legalább egyszer már megpróbálkoztunk a viselésével. A hagyományos bugyi pártján állók sokszor érvelnek azzal a tanga ellen, hogy egészségtelen, hiszen a végbélnyíláson található baktériumok könnyedén átjutnak az „érzékeny zónánkba”, így kellemetlen fertőzéseket okozva.
Azonban erre általános érvényű tudományos megállapítás legjobb ismereteink szerint nem született, viszont az alapvetően elmondható a tangával kapcsolatban, hogy fertőzésre és gombára hajlamos nők esetén nem feltétlenül a legideálisabb választás – ha a prevenció szemszögéből vizsgáljuk a kérdést. Persze ezt befolyásolhatja az is, hogy milyen típust és anyagot választunk.
Érdekesség: egy kis tanga-történelem
A tanga egykoron nem számított népszerű fehérneműnek, sőt, épp ellenkezőleg: a tangát eredetileg a sztriptíztáncosnők viselték – kényszerből, hiszen az 1930-as évek New York-jában még meztelenül szerepeltek a sztriptízklubokban. Ezt kifogásolva 1939-ben a polgármester felszólította őket, hogy takarják el az intim testrészeiket, így a táncosnők – keresve a legideálisabb megoldást -, előálltak a tangával, amely takart is meg nem is.
Klasszikus bugyi
A divat átalakulóban van, és egyre inkább teret nyernek a kényelmes, egyszerű darabok is. Nem feltétlenül az kezdi el meghatározni a nők önbizalmát, hogy mit viselnek, hanem az, hogy abban hogyan érzik magukat. A hagyományos bugyi éppen ezért kezd visszajönni a divatba, és már nem „nagymama bugyiként” emlegetjük sem a nyugati világban, sem pedig itthon. Főleg, hogy számos olyan típus van, amely simán felveszi a tangával a versenyt.
Persze, nem árt néhány alapvető esztétikai irányt követni a hagyományos bugyi tekintetében sem, így például olyan méretet választani, amely tökéletesen passzol ránk, és nem „vágja ketté” a fenekünket. Épp így a színválasztásnál is: kerüljük a lenge, enyhén áttetsző nyári ruhák esetén az elütő színeket, hiszen ez nem feltétlenül nyújt esztétikus látványt.
Az aranyközépút: a féltanga
A kettő között, vagyis a klasszikus bugyi és a tanga között helyezkedik el a féltanga, ami remek megoldást kínál mindazoknak, akik nem szeretnének a kényelemből lejjebb adni, azonban a szexibb darabokat preferálják, amelyek kicsit többet mutatnak.
Konklúzió: azt viseld, amiben igazán jól érzed magadat
Örökérvényű igazság, és nem csak a fehérnemű választás kapcsán. A legjobban mindig az szolgálja a „well-being”-edet, amiben a legjobban érzed magadat. Mindannyian láttuk már a legszebbnek kikiáltott nőt is szorongani a külseje miatt, és nagyon csinos ruhában nőket feszengeni. Van, hogy az egyszerűbb típusok adják a legnagyobb önbizalmat, ami persze nem zárja ki azt, hogy az extravagáns darabokat is örömmel és magabiztossággal viselhetjük-
2. A mellkas körmérete
Ez a terület közvetlenül a mell alatt helyezkedik el, és ez az adat az, amely a melltartó esetén megadja a „számos” méretet (pl. 85/B esetén a 85 a centiméterben mért körméretet jelöli).
A mellkas körméretét a mell alatt kell mérni, vízszintesen – ez lesz ugyanis az a terület, ahol a melltartód alátámasztja majd a melleidet. Ehhez a mérőszalagot óvatosan vezesd át a kezek alatt, elöl pedig fogd össze szorosan (de ne mélyeszd bele túlzottan a bőrödbe). Ha megvan a centiméteres adat, akkor máris megvan a számos méreted is, illetve a további számításokhoz szükséges adat.
1. A mellbőség mérete
A mellbőség mérete pontosan a mellcsúcsnál mérendő, a mellbimbó vonalán. A mérőszalagot ehhez érdemes viszonylag lazán tartani, és nem belemélyeszteni a melleinkbe, hiszen ezzel csalóka eredményt kaphatunk. Fontos még arra is figyelni, hogy a mérőszalag a hátunkon is a mellbimbóval azonos vonalban legyen, hiszen így biztosíthatjuk csak, hogy a valós körméretet kapjuk meg.